A rakomány rögzítésének leggyakoribb típusa a rögzítés. Erre a célra általában hevedereket használnak. Ezek különösen alkalmasak érzékeny áruk rögzítésére. A rövid karos racsnikkal, más néven nyomórácsokkal általában 350 daN előfeszítő erőt érnek el. A hosszú karos racsnikkal (húzós racsnikkal) viszont 500 daN és ennél nagyobb előfeszítő erő is elérhető.
A hevederek selejtezhetőségének lejárata
A hevederek mechanikai kopásnak vannak kitéve. Ha azt szeretné, hogy a rakománya mindig megfelelően legyen rögzítve, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a rögzítőhevedereket élettartamuk lejártakor kicserélje.
A következő jellemzők alapján ismerheti fel, hogy egy heveder készen áll a selejtezésre:
- A heveder szélességének több mint 10%-át kitevő fonalszakadások és vágások vagy más megkérdőjelezhető vágások.
- A varratok, a szálak vagy a bevágások sérülése.
- hő okozta deformációk
- a horog sérülése; deformációk, repedések vagy törések a fémrészeken
- A racsni deformációja
- Agresszív anyagok (vegyi anyagok) által okozott túlzott kopás vagy károsodás
- Olvashatatlan vagy már nem létező címke
A helyes rakományrögzítés minden érintett fél felelősségét megköveteli: a jármű tulajdonosának megfelelő járművezetőt, valamint megfelelő állapotú és felszereltségű járművet kell biztosítania. Ha a feladónak vagy a feladónak kétségei vannak a tervezett szállításra való alkalmassággal kapcsolatban, kötelessége visszautasítani a járművet.
Közvetlen rögzítés
A "közvetlen rögzítés" formába illesztési eljárás segítségével még a legnehezebb rakományokat is biztonságosan rögzítheti. A közvetlen rögzítés a rakomány jellegétől függően különböző változatokban végezhető el. A szükséges rögzítőerőket a menet közben eltolt rakomány generálja. A számítás alapjául a megengedett LC szakítóerőt (rögzítési kapacitás) kell venni közvetlen feszítés esetén, mivel a rögzítőberendezés közvetlenül veszi fel a jármű mozgása által okozott erőket (gyorsulás, lassulás és centrifugális erők).
A rögzítés ezen formájánál a rögzítőberendezést a teherautó rögzítési pontjai és a rakomány rögzítési pontjai között rögzíti. A lekötéses rögzítéssel ellentétben a közvetlen rögzítésnél az öveket csak kézzel szabad megfeszíteni (az LC max. 10 %-ával), hogy a megengedett szakítóerő (LC) ne csökkenjen már a nagy előfeszítési erők miatt.
Diagonális rögzítés
Az átlós rögzítéshez mindig legalább nyolc hevederre van szükség. Ezeket a hevedereket a rakománytól a rakfelületig úgy kell megfeszíteni, hogy a rakfelület mind a négy szélére derékszöget (β = 90°) zárjanak be.
Diagonális rögzítés
Az átlós rögzítést különböző módon végezheti el. Mindig négy rögzítőeszközre van szükség.
A rögzítési szögről: A rögzítőberendezés szükséges megengedett szakítóereje a közvetlen rögzítésnél az α és β rögzítési szögtől függ. Az α rögzítési szög a rakodási felület és a rögzítőberendezés közötti függőleges szög. Ennek a 20 és 65° közötti tartományban kell lennie. A β vízszintes szög a jármű hossziránya és a rögzítőberendezés közötti szög, amelynek 6-55° között kell lennie. A rögzítőerők legjobb értékeit a két szög α és β szögének szögmérővel történő meghatározásával lehet kiszámítani. Ez gyakran azt mutatja, hogy kisebb méretű rögzítőeszköz használható, vagy nagyobb rakománytömegek biztosíthatók ugyanazzal a rögzítőeszközzel.
Lekötési rögzítés
A rakományrögzítés leggyakrabban használt típusa a lekötözés. Itt a rakományt a rögzítőberendezésen keresztül a rakfelületre kényszeríti, ami növeli a "mikro-zárást" és ezáltal a súrlódást is. A súrlódási erő a rakományt szilárdan a rakfelületen tartja. Leszíjazáskor az Ön leszíjazó berendezése a túlfeszítésben áthalad a rakomány tetején, a rakomány mindkét oldalán - lehetőleg a leszíjazási pontokban - a rakfelületre akasztja, és a feszítőelemmel (pl. racsni) megfeszíti azt. Az "előfeszítő erő" kifejezés arra az erőre utal, amelyet a rögzítőberendezés a rakományra kifejt. Ezt csak a rögzítőberendezés feszítő eleme alkalmazza.
A rögzítési szögről: A retesz előfeszítő ereje mellett az α rögzítési szög is meghatározó a rögzítés előfeszítő ereje szempontjából. Ezt a rögzítési szöget függőlegesen a rakodási terület és a rögzítőberendezés között kell mérni. A rögzítési szög erősen befolyásolja a használt rögzítőberendezés hatékony előfeszítő erejét. Minél kisebb az α rögzítési szög, annál kisebb a tényleges előfeszítő erő. A rögzítőberendezés optimális előfeszítő ereje 90°-os α rögzítési szögnél érhető el. Leszereléskor kerülni kell a 30°-nál kisebb leszerelési szöget.
Fejkorbácsolás
A fejrögzítést "végfalpótlóként" használják, ha a terhelést a tehereloszlás miatt nem lehet a végfalra terhelni. Következésképpen ez egy közvetlen rögzítés formájában történő, formára illeszkedő rakományrögzítés. A közúti közlekedésben még viszonylag ismeretlen rakományrögzítés ezen típusánál azonban ügyelni kell arra, hogy a rögzítést a rakományrész a szállítás során mindig a helyén tartsa, és hogy a rögzítés tartósan rögzítve legyen a járművön.
A fejrögzítést a következő elvek szerint alakíthatja ki:
- A rakomány menetirány szerinti elülső széle köré egy kerek hevedert helyez. Ebbe a kerek hevederbe a rakomány mindkét oldalán egy-egy rögzítőelemet akaszt be, és a rakodási területen lévő rögzítési ponton csatlakoztatja a járműhöz (1. ábra).
- Helyezzen egy-egy élrögzítőt a rakomány menetirány szerinti bal és jobb első felső szélére. Ez a peremrögzítés a rögzítőeszköz tartójaként szolgál, amelyet most a rakomány bal oldalán lévő, a peremrögzítés által tartott rögzítési pontról a rakomány jobb oldalán lévő rögzítési pontra vezet, és így csatlakozik a járműhöz (2. ábra).
- Alternatívaként használhat egy élén álló raklapot is (3. ábra). A rögzítőanyag ekkor a hevederben hat.
Ennyit a rakománybiztosítás és a helyes rögzítés témájának bevezetéséről. Ha többet szeretne megtudni a témáról, ingyenes online útmutatónkban talál információkat:
